Cikksorozatunk jelenlegi részében a fogászati félelem fokozatait és tüneteit mutatjuk be: félelem, szorongás vagy fóbia? Mi a különbség? Hol vannak a határok? Ön melyik kategóriába sorolhatja magát? Bízunk benne, hogy a lenti néhány sor nem csak magyarázattal szolgál majd, de elgondolkodtatásra készteti azokat a pácienseket, akik félelmük miatt hanyagolják el a fogorvosi beavatkozásokat.

Félelem

Már kisgyermekkorban kialakul a félelem érzete, egészen pontosan a fájdalomtól való félelem. A szervezet válasza egy olyan külső ingerre, amelyet a tudat veszélyforrásként értékel, és amelynek hatására gyakori válasz reakció a „megfutamodás” vagy a megalkuvás. Ez a kettősség jellemzi a fogászati beavatkozásoktól való félelmet is, amelynek során a fájdalom elkerülése érdekében annyira félünk, hogy inkább fel sem keressük fogorvosunkat, az esetleges fogfájást kevésbé fájdalmasnak ítéljük meg és „elviseljük”. Ha a félelem állandósul, akkor alakul ki a szorongás.

Szorongás

Hétköznapi szóval a szorongás leginkább a nyugtalanságérzet szóval jellemezhető, egy valós fenyegetettség nélküli feszült idegállapot. Bizonyos dolgokkal szemben kialakult feszültségérzet, amely adott helyzetekben egészséges teljesítménynövelést eredményezhet, azonban a fogászati beavatkozásokkal kapcsolatos szorongás nem ilyen. Elmondható, hogy az a páciens, aki „csak” szorong ezek miatt a beavatkozások miatt, többségében mégis elmegy fogorvoshoz. Szerencsés helyzet akkor alakul ki, ha a fogorvos tisztában van a páciens szorongásával, és a beavatkozás minőségével, a kezelés lefolytatása nem igazolja vissza a betegnek azt, hogy „jogosan” szorongott, hanem sikerül az ellenkezőjét bebizonyítani. Ha a fogászat előtt érzünk akár egy kis szorongást is, fontos, hogy azt mindenképpen osszuk meg fogorvosunkkal!

Fóbia

Két szóval jellemezhető igazán: irracionális félelem. A fóbiákat a pszichológusok 3 típusba sorolják: szociális fóbia, pánikbetegség és speciális fóbiák. Jelen esetben a fogorvostól, fogászati beavatkozásoktól való, irracionális méreteket öltő félelem a fogászati fóbia (dentophobia). Számos nézet szerint próbálták meg a fóbia miatt kialakult viselkedést leírni, amelyek közül a legvalószínűbb, hogy az egyén tárgyiasítja a félelmét, és az összes lehetséges módon igyekszik elkerülni azt. Esetünkben a fogorvosi fóbia a fogászati beavatkozásoktól való iszonyt jelenti. A fóbia kezelése igen komoly pszichológiai felkészültséget és gyakorlatot követel meg adott esetben. Az a páciens, aki fogászati fóbiával rendelkezik, ellenben mégis a fogorvosi székben köt ki, rendkívül váratlan reakciókat produkálhat a beavatkozások során. Ezért nagyon fontos, hogy a fogorvosunkat tájékoztassuk, illetve ennek hiányában a fogorvos felismerje a fóbia jelenlétét, és megfelelő szakértelemmel viseltessen a páciens felé.

Valószínűleg sokakban merül fel a kérdés: mi vezet ahhoz, hogy efféle érzelmek kialakuljanak az emberben? A választ megtudhatják cikksorozatunk következő részéből.